A lélek olykor olyan ebben a folyamatosan változó és mára már valóban felgyorsult világban, mintha megállás nélkül csak futna- futna a test után, de valójában sohasem tudná elérni. Emiatt azt érezhetjük, hogy folyton várunk valamire, folyton valamit tervezni kell és csinálni, nem szabad megállni, menni kell és menni kell.

Nem csak a társadalmi nyomás, a szokások, a szülői mintáink követése, hanem az ezekből kialakuló saját elvárásaink és megfelelni akarásunk is nyugtalanságot, állandó stresszt tud előidézni a testben lélekben egyaránt.