top of page
Keresés

Rossz-e a szülési fájdalom?

Miért félsz a szüléstől?


Félünk egyáltalán a szüléstől? Igen. Miért? Mert fáj. De ez a fájdalom valóban az a fájdalom, amit eddig tapasztaltunk?

Mit kapcsolunk a fájdalom szóhoz? Mit jelent, pozitív, vagy negatív? Negatív. Mikor érzünk fájdalmat? Amikor megsérülünk vagy betegek vagyunk.

A szülés vajon betegség? sérülés? egyik sem!

Atestünk a természet szabályait követve átalakulásba kezd. Egy akkor is - magától!- lezajló folyamat, ha a szülő anyán kívül senki sincs ott.

A szülés egy állapot vége. Egy természetes, önmagától is lejátszódó folyamat, a maga ritmusában. Nem betegség, nem műtét ( optimális esetben). A szülési fájdalmat, vagy inkább fájdalom érzetet úgy is nevezhetnénk, hogy transzformációs, vagy átalakulást hozó testi érzet. Mert hogy egy átalakulás, változás lép be az addigi “áldott” állapotban: a baba a méh összehúzódásainak hatására elindul a külvilág felé. Az átalakulási fájdalom normális fájdalom: azt jelzi, hogy egy élő testben vagyunk, amely halandó, amely folyamatosan változik a korral, amely egyszer született, felnőtt, tapasztalt betegséget, növekedési fájdalmat, és elkerülhetetlenül egyszer meg is fog halni. Amikor szülünk kifejezetten intenzív testi változásokat élünk meg- egyszerre több helyen, különböző fajtájú fájdalmakat érzékelünk, melyek nem csak pár órán át, hanem akár több napon át is velünk maradó érzetek.

A gyermeked is fog átalakító fájdalmakat tapasztalni. Például, amikor el kezd majd nőni a foga. Rossz ez a fájdalom? Nem. Egy természetes folyamat része. Szeretjük, hogy ezt a dolgot megtapasztalja a babánk? Nem. Azt kívánjuk, bárcsak eltudnánk űzni a fájdalmat? Igen. Segítünk a babánknak kibírni ezeket az érzeteket? Igen. Ez a sírás és fájdalom vajon azt jelenti, hogy valami baj van? Abszolúte nem. Semmi sem rossz. Csak változik. És ez fájdalommal jár. Valami a testünkben hatalmas változásba kezdett, melynek eredményeként egy normális fájdalom érzetet élünk meg.

Általában nem úgy gondolunk a testünkre, mint egy folyamatosan változó entitásra, pedig tulajdonképpen, onnantól kezdve, hogy édesanyánk méhében megfogantunk, a testünk életünk végéig a változás állapotában van. A testünk egy 24 órás biológiai ritmus szerint működik, alkalmazkodva a nappal és éjszaka változásához, az időjáráshoz és évszakhoz, folyamatosan vagy a jóllakottság vagy az éhség változásában.

A várandósság ajándéka, hogy ezt a ciklikusságot és állandó változást a testünk mind jobban és jobban közvetíti felénk. Szembesülünk a hasunk és a mellünk növekedésével, a légzésünk szaporábbá válásával. Azzal, hogy aluszékonyabbak vagy fáradékonyabbak vagyunk. Hogy többet, vagy kevesebbet, vagy mást akarunk enni. És a szülés alatt ezek a változás- érzetek igazán rapidok, gyorsak lesznek.

A fájdalom már apró gyermekként megtapasztalva is valami olyan, amit sürgősen el kell tolnunk magunktól. Ellenállunk, nem akarjuk. A szüleinktől is ez az üzenet: - jaj, elestél, nem baj, ne sírj, gyere kapsz egy csokit/puszit/ stb., és máris jobb lesz. Ha el is csitítanak minket, mert hangosan, keservesen sírunk, még inkább ellenállást és félelmet válthatnak ki belőlünk ezzel, és mindörökké kerülni akarjuk a fájdalmat az életünkből.

Felnőttként marad ez a minta, amint fáj a fejünk, rögtön és azonnal tenni akarunk ELLENE. Bevesszük a legjobbnak ígért pirulát, és kész is mehet a móka tovább.

Amikor jelentkezik a fájdalom, ellenállunk, rossznak, bajnak érezzük, olyannak, amit minél hamarabb el kell mulasztani. Félünk a fájdalomtól, és nem karjuk sem megtapasztalni, sem kibírni.


A szülés fájdalom érzete azonban más. Egy természetes folyamat. Nem bajt jelez, mint a többi fájdalom - fej fájás, a lyukas fog fájdalma, egy égési sérülés-.

Mi tehetünk? Először is elfogadjuk, hogy a szülés érzetei, melyeket fájdalmaknak hívunk, jó érzetek. Nem annak a jelei, hogy baj van. Annak a jele, hogy minden a legnagyobb rendben van, a testünk a lehető legjobban működik, teszi a dolgát, és folytatja azt a változást, amelyet 9 hónappal ezelőtt elkezdett.

Hatalmas dolog előtt állsz; egy új élet kezdődik: nem csak a számodra, hanem a babád és az apa számára is. A szülés során nem csak a tested transzformálódik, hanem minden gondolatod, érzésed. A lelked. Minden sejted, testnedved mostantól anyaként fog rezegni. Egy olyan szemüveget kapsz, vagy inkább egy olyan gomb kapcsolódik be, amit mostantól kezdve nem fogsz (tudni) kikapcsolni. Nagy változás= aktív érzetek. Gondolj csak bele, valahányszor változás állt be az életedbe, minden bizonnyal megelőzte egy lent, egy mély állapot, egy érzelmi fájdalom! A testünkkel sincs ez másképp.

És tudod mi van? Ez a sok érzet egyszer csak el fog múlni. És nem kisebb csoda, mint a babád megérkezése lesz az ajándék. Érte küzdöttél, és fogadtad el azt a rengeteg transzformációt, ami volt - és ami még lesz.

Tehát, fáj-e a szülés? Mondhatjuk, hogy igen. De talán hívjuk fájdalom érzetnek. Baj, hogy fáj? Nem. Egyáltalán nem. A világ legfantasztikusabb és legtermészetesebb változása.

Hogyan tudsz ezen változtatni? Elfogadod.

A következőkben majd azt is kifejtem, hogy hogyan.


101 megtekintés0 hozzászólás
bottom of page