Elég sok oldal osztja meg a napokban, hogy milyen tömeges szülésznő felmondás történt és történik a budapesti "Szentimrében". Elég sok a találgatás ezzel kapcsolatban a különböző portálokon és elég sok a rosszindulatú, egyetlen szempontot vagy inkább szemellenzős nézetet író megfogalmazás. Persze vélemény és szólásszabadság van ( állítólag...), DE!
Még ha nem is foglalkozol kismamákkal, anyákkal, éppen pont sem Te vagy egyik ismerősöd sem fog szülni a közeljövőben, biztos, hogy elért hozzád is a hír, hgy az egészségügyben állati nagy kaki van. És a szülészeti ellátórendszer, ha lehet, még nagyobb dzsuvában van. Persze, lehetne rosszabb, de miért kellene úgy állnunk egy olyan dologhoz, mint egy emberi lény világra jövetele, hogy lehetne rosszabb is...
Két nappal ezelőtt Szülés-élmény feldolgozást segítő foglalkozást tartottam 4 csodás anyának. Volt köztük olyan, aki a 4. gyermekét hozta e világra, volt, aki gyorsan szült s volt, aki több napig vajúdott. Mind a négyen 4 különböző intézményben szültek. Ami miatt jelentkeztek erre az alkalomra sajnos nem más, mint az, hogy a szülésélményük korántsem lett olyan, mint amit szerettek volna. És persze, sosem olyan, mint amit szeretnénk( vagy mégis?! ), de a traumatizált szót olyan jó lenne nem összekötni a kórházi szüléssel...márpedig ma Magyarországon olyan, mintha nem lehetne az intézményi szülést egy kis trauma nélkül megúszni. Na, ez meg a másik...megúszni. Jesszusom, olyan jó lenne, ha a kórházba nem megúszni valamit mennénk, hanem azt kaphatná meg az ember, amire ilyenkor a legnagyobb szüksége van: támogatásra és a már rongyosra irgotatott BIZTONSÁGÉRZETRE.
A feldolgozó este alatt, nekem, mint segítőnek nem szabad a saját dühömet belevinnem a foglalkozásba és ha profi vagyok, akkor a szülő anyát traumatizáló eseményben résztvevőket nem minősítem. De megmondom őszintén, nem volt könnyű. Sőt, rohadt nehéz volt . Mert számomra vérlázító és dühítő, amikor egy anyának sem az orvos, sem a szülésznő nem hiszi el, hogy ő bizony úgy érzi már közel a szülés kitolási szakasza. Vérlázító, hogy nem csak az első szülő anyának nem hiszik el ezt, hanem a negyedszerre szülőnek sem. Vérlázító, hogy nem tájékoztatnak, hogy sürgetnek, hogy nem támogatnak, hogy egyáltalán nem tekintik partnernek a szülő nőt. Vérlázító, az egész, úgy ahogy van. És ez csak egy kevéske dolog, amit itt említek....A Másállapotot a szülészetben oldalán igazán sok traumatikus történet olvasható, cifrázva, négyzetre emelve, úgy is a méhedig hatolóan fájdalmasan, ha nincs is méhed.
Amit fontos látni, hogy a fenti kiemelt példák nem veled történtek- de még történhet Veled is, meg a lányoddal is, meg az unokáddal is, meg a barátnőddel is. Fontos látni, hogy a FEJÉTŐL BŰZLIK A HAL- ami jelen esetben azt jelenti, hogy például a tömeges szentimrefelmondás nem azért történik, mert jaj milyen gonoszok és lusták ott a szülésznők vagy hogy kevésbé lennének elhivatottak, mint akik (még) ott maradnak, hanem azért, mert valamiért ebbe az egészégügyi ellátórendszerbe pénzt nem akar a mi FEJÜNK beletenni, valamiért nem éri meg neki, és ezek a szülésznők bizony megunták ezt. Teljesen jogosan. Fontos látni, hogy ez az ellehetetlenítés az egészégügyben azt is eredményezi, hogy azok, akik itt dolgoznak, egész egyszerűen elfáradnak, idő előtt kiégnek- és nem tudnak ott lenni a szülésen, úgy, ahogy lehetne. Hogy nem tudnak továbbfejlődni, nem tudnak pihenni; nem tudnak azok a csodás segítők maradni, akik voltak, akkor, amikor az első szülésnél tanuló szülésznőként voltak jelen tiszta szívvel.
Tehát, ha végre ez megváltozna, ha támogtás lenne a szüléseknél, ha a szülő nő partnernek lenne tekintve, nem kislánynak, ha a szülés után is támogatást kapna a kótházi napok alatt, akkor ő nem lenne traumatizált, a baba nem lenne traumatizált ( annál jobban legalábbis, mint amit eleve jelenthet neki a születése ténye), az apa sem lenne traumatizált és így összességében senki sem lenne az és eleve +10 ponttal lehetne elkezdeni a családi létet, nem minusz 30-cal. És akkor maradna erő szoptatni, örömben együtt lenni, hitelt felvenni, a gdpr-t növelni, és egyáltalán arra gondolni, hogy esetleg egy tesó is lehetne majd a nem túl távoli jövőben, hogy ez a gyermek itt a karomban, ne legyen egyedül ezen a világon, ha mi már nem leszünk...
Szóval, összességében #másállapotot !
