Egy előző bejegyzésemben arról írtam hosszabban, hogy hogyan is állunk hozzá alapvetően a szülési fájdalom érzethez.
Ezt a gondolat menetet( végre) folytatva most arról írok, hogy mit is jelent az, hogy elfogadom, megélem, engedem ezt a folyamatot és milyen technikák lehetnek ennek a gyakorlására.
Ami biztos a várandóssággal kapcsolatban az az, hogy egyszer vége lesz (optimális esetben) a 37-42 hét közöt valamikor, amikor a Babád és a tested is készen áll erre. És az a jó hír, hogy a szülésed is, minden intenzitásával együtt egyszer biztosan véget ér. Lehet, hogy lesznek embert próbáló pillanatok, lehet, hogy majd úgy érzed, az egész embert próbáló, és az is lehet, hogy a kórházi lift lesz a "bölcső", ahova a baba érkezik, annyira gyorsan zajlik le a folyamat. Bárhogyan is alakul, az biztos, hogy egyszer vége lesz és ez egy elég jó kapaszkodó lehet egy hosszan zajló vajúdásnál.
A szülési kontrakciók- általában- először 20-10 percenként érkeznek és rövidebb ideig maradnak velünk, nem túl erős fájdalom érzetet okozva, majd ahogy az agy elkezdi a folyamatot segítő hormonokat termelni, egyre intenzívebbé, erősebbé válnak és hosszabb ideig is tartanak. És ez így van jól, ez segíti a babát a megszületésben.
Végül már közel két percen át zajlik egy-egy kontrakció és 3-5 percenként követik egymást. Persze, ez nem mindig lineáris, előfordul, hogy valaki azonnal nagyon erős, egymást sűrűn követő összehúzódásokat él meg és az is lehet, hogy hol sűrűbben, hol ritkábban érkeznek a kontrakciók.
Az alapvető hozzáállásunk a fájdalomhoz és fájdalom érzethez az ellenállás- hisz', ha valami fáj, az feltételezhetően, és tapasztalataink alapján rossz nekünk. Azonban a szülési fájdalom ezzel szemben egy jó és hasznos fájdalom (akárcsak a fogzási fájdalom). Úgy is mondhatnánk, hogy transzformációs fájdalom (érzet). Ezek az érzetek azt jelentik, hogy a testünk jól működik, elkezdte azt a feladatot, amire 9 hónapon keresztül készült. Tudja, hogy mit kell tennie, nekünk csak engednünk kell.
A szülés menetét a szülő nő feladata szetrint két szakaszra osztva beszélhetünk egy passzív szakaszról és egy aktív szakaszról is. Az aktív szakasz ebben a felosztásban a kitolási szak, ahol a nyomási ingert kihasználva aktív résztvevőként nyomunk, így segítve világra gyermekünket. A hosszú vajúdási idő után ez -végre - az a "pillanat", amikor ténylegesen, jobban résztvehetünk ebben a folyamatban.
Amit passzívabb szakasznak nevezhetünk az az előtte lévő - sokszor igen hosszú- vajúdás, melynek során a méhszáj puhulása és megnyilása, vagy tágulása a cél, melynek során nem tudunk annál jobban segíteni, mint hogy engedjük, hogy ezek az összehúzódások megtörténjenek. És ez az amit oly' nehéz lehet megtanulni és elfogadni; mert ez maga az elfogadás. Annak az elfogadása, hogy nem tudok mindent irányítani és bíznom kell magamban, a testemben, azokban a folyamatokban, amelyek lejátszódnak a szervezetemben.
Hogyan tudsz erre készülni? Például jógával, kismama jógával. A jóga segít megismerni a tested működését, felismerni azt a csodálatosan összetett rendszert, amely érted dolgozik minden pillanatodban, minden lélegzet vételedben. És onnantól kezdve, hogy megfogant benned a babád, már nem csak érted, hanem értetek működik. Szinte a semmiből, két aprócska résztvevőből épít fel a tested egy önálló, újabb kis csodát, egy lélegző emberi lényt; pont azt ne tudná megcsinálni magától, hogy a külvilágra engedi ezt lényt? A tested képes rá.
Így tehát, ha megengeded ezeket az érzeteket, elfogadod azoknak a szükségességét, máris rövidebbé tetted a vajúdás idejét; vagy legalábbis biztosan több energiád marad a folyamatra, mert nem az ellenállásra használod el.
Dúlaként azt szoktam, szoktuk mondani, tanácsolni, hogy a kontrakciók alatt lélegezd bele magad ebbe a folyamatba, vagy lélgezd át rajta magad; lélegezz vele együtt, lovagold meg ezeket a hullámokat! Hogyan? A légzéssel! a légzés figyelésével, a légzéshez kapcsolódással.
Ez persze nem egyszerű, ezt is gyakorolni kell, minden nap, mint bármi mást, hogy könnyedén/ könnyebben menjen. A légzés figyelés egyik lehtősége: Hosszan beengeded a levegőt az orrodon keresztül és hosszan kiengeded az ajkakon keresztül. Figyelve arra, hogy az ajkakat hagyd puhán és lazán, nem feszítve.
Vagy használhatod az aranyfonál légzést is, mely során a képzeletet is segítségül hívjuk a kontrakció-hullámlovagláshoz.
A különböző, főként a gravitáció lefelé húzó erejét kihasználó vajúdó pozíciók, mozások is segítik a vajúdást, úgy is mint a séta, a lépcsőzés, a csípőkörzések, akár a falnak támaszkodva, mély guggolások, melyek a medence megnyílását is segítik. Lehet, hogy folyamatosan mozogni fogsz a vajúdás alatt, és az is lehet, hogy egyetlen testhelyzetben is megtalálod a békédet.
Bárhogy is alakul, tudd, hogy vannak lehetőségeid, és nem vagy egyedül: A babád is a folyamat részese, aktív résztvevője, az Ő születése zajlik. Beszélhetsz hozzá, és megkérheted, hogy segítsen ebben a csodában.
A Kompetens Anya szülésfelkészítőn, a Stresszoldó tanfolyamokon és kismama jóga órákon ezeket a technikákat mind megismerheted.
Comments